A német Antarktisz kutatás központja - a III. Neumayer-Állomás

Mi jellemzi ezt a kutatóállomást?

Az Antarktiszon kiépített első kutatóállomás, a III. Neumayer-Állomás (amelyet az Alfred Wegener Intézet Helmholtz sarok- és tengerkutató központja üzemeltet) egy összetett épület, amely egyszerre szolgál kutatóközpontként, üzemként és lakóhelyként egy a hó felszíne fölött kialakított felületen, összeköttetésben egy hóba épített garázzsal.

A védőhéjazat alatt összesen 100 konténer található lakóhelyiségekkel, konyhával, bemutatótérrel, kórházzal, laboratóriumokkal, rádióshelyiséggel, vizesblokkokkal, egy energiaközponttal és egy hóolvasztóval. Az állomás alatti garázsban műhelyek, raktár, szemetes- és üzemanyag-tároló található, és itt tárolják a motoros szánokat és hókotrókat is.

A jégperem, ahol az ellátó hajók kiköthetnek, 16 km távolságban található.

Az új állomás egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy a hó- és jégfelszín növekedésének hatását hidraulikus emelőszerkezetekkel kompenzálja, anélkül, hogy eközben a hóban építési elemek maradnának vissza. A kb. 2300 tonnányi összteher 16 alaplapon oszlik el. Az egész állomás megemelése után ezeket egyenként hidraulikusan felemelik, hóval feltöltik, illetve alátöltik és végül a teljes raktárteret hóval töltik fel.

Az antarktiszi tél alatt általában kilenc személy él és dolgozik a kutatóállomáson: egy orvos, aki egyben az állomás vezetője is, egy meteorológus, egy vegyész, két geofizikus, egy mérnök, egy villamos szakember, egy rádiókezelő/elektronikai szakember és egy szakács. Akik itt töltik a telet, általában 14-15 hónapot töltenek az állomáson. Kilenc hónapig csak rádión tartják a kapcsolatot a külvilággal.

Hol található a kutatóállomás?

Ekström jégnyelv, Atka-öböl, északkeleti Weddell-tenger: Az Ekström jégnyelv egy kb. 8700 négyzetkilométer kiterjedésű, 100-185 m vastagságú selfjég az Antarktisz keleti részén.

Mi a kutatás célja?

A kutatómunkákkal a Föld globális környezeti változásainak felderítése, amelyek egyrészt természeti folyamatokra vezethetők vissza, másrészt az ember idéz elő.

Az Alfred Wegener Intézet feladata ezért a német szövetségi kormány tájékoztatása az aktuális kutatási eredményekről, és kompetens tanácsadás a környezetvédelmi politikai kérdésekben.

Hogyan jutnak el a ZARGES dobozok a kutatóállomásra?

Ez két úton lehetséges. Az állomás ellátása általában nyaranta egyszer (a déli féltekén rendszerint decemberben - tehát amikor nálunk tél van) a „Sarkcsillag” kutatóhajóról történik. A hajó élelmiszerrel és műszaki felszereléssel megrakott konténereket szállít az Atka-öbölben található jégperemhez, ahonnan motoros szánokkal szállítják tovább a kutatóállomáshoz.

Ezenkívül a rövid antarktiszi nyár folyamán nyolcszor-tízszer száll le repülő a kutatóállomásnál. Ezek is szállítanak rakományt, elsősorban azonban a tudósok és technikusok szállítása a cél.

A légi úton szállított dobozok útvonala általában Németország (Frankfurt a. M.) - Fokváros - az orosz Novolazarevskaya állomás - majd a Neumayer állomás.
A Fokvárostól az orosz Novo állomásig a dobozokat egy Iljusin gép szállítja. A Novo és Neumayer közötti utat kisebb Basler (egykori DC-3) gépeken teszik meg.

Mit szállítanak a dobozokban?

Mindenek előtt nagyon érzékeny műszaki felszerelést és anyagokat, melyek nagyfokú védelmet igényelnek, és amelyeket nem lehet csak úgy egyszerűen egy tengerészzsákokban szállítani.
Ezenkívül: Az expedíció tagjai személyes tárgyaikat, amelyektől az expedíció idejére sem szeretnének megválni, általában egy külön ZARGES dobozban szállítják.

A ZARGES munkatársaiként örülünk, hogy hozzájárulhatunk ehhez a fontos kutatómunkához, és sok sikert kívánunk a teljes Neumayer csapatnak és az Alfred Wegener Intézet dolgozóinak!

AZ ALFRED WEGENER INTÉZET

További információkat az Alfred Wegener Intézetről és a III. Neumayer-Állomásról ITT olvashat.